Dolgozatomban azt kívántam megvizsgálni, hogy a konfliktusok rendezése hogyan került a felektől a közösséghez, a közösségtől az államhoz, majd hogyan kerül(t) vissza a felek autonómiájába. A magyar vitarendezési megoldásokat, jogszokásoknak kiemelt figyelmet szenteltem. Azt gondolom, hogy a jogtörténeti tapasztalatok a mai gyakorlatban is hasznosak lehetnek, illetve fontos jobban tisztában lenni az alternatív vitarendezés korábban megvalósult, működő megoldásaival, valamint az azonosítható korábbi tendenciák elemzése javíthatja a vitarendezések eredményességét is. Hipotézisem tehát az, hogy a konfliktusok rendezésének fóruma kapcsán tendencia figyelhető meg: alapvetően kizárólag a konfliktusban érintett felek közötti vitarendezés fokozatosan átkerült az állami hatalomba, annak mónopóliuma lett, majd pedig ebből a másik végpontból egy visszarendeződés figyelhető meg, a felek nagyobb autonómiáját engedő megoldások felé nyílnak meg a vitarendezés lehetőségei.