. A former alumnus of the Reformed College of Debrecen spent years in the Netherlands, preparing for his hoped job in Hungary as a professor of Philosophy in one of the Reformed colleges. Although he completed his study in Utrecht and in Groningen in Philosophy and Medicine with excellent results, he was never invited to a cathedra in Hungary. He was offered a job in Deventer which he accepted and became a professor of Philosophy. He married a Dutch woman – Elisabeth Slichtenbree – and started a new, fulfilling life in the Netherlands. After 12 years living in Deventer, he received an invitation to a post of professor of History, Ancient Greek, and Eloquence in Sárospatak, which he refused due to his engagements (job and family) in the Netherlands. A couple of years later he was invited to Groningen for a professorship, which he refused, too. His scientific work Cribrum Arithmeticum was published in 1811, and Csernák sent examples of it to Hungary and Transylvania. After his death he legated a huger amount of money to his Hungarian Alma Mater, which was used for public needs of the college.

A Debreceni Református Kollégium korábbi diákja éveket töltött Hollandiában, hogy felkészüljön egy későbbi remélt filozófiai professzori állásra valamelyik hazai református kollégiumban. Bár kiválóan teljesítette filozófiai és orvosi tanulmányait Utrechtben és Groningenben, elmaradt a magyarországi meghívás. Deventerből kapott végül állásajánlatot és lett ott a filozófia professzora. Feleségül vette egy holland nőt – Elisabeth Slichntenbreet –, majd belevágott új, boldog életébe Hollandiában. Már 12 éve élt Deventerben, amikor Sárospatakról kapott meghívást a történelem, görög és ékesszólás tanári katedrájára, amit azonban hollandiai kötelezettségei (munka, család) visszautasított. Néhány évvel később Groningenbe is meghívták professzornak, de ezt is elutasította. Tudományos munkája, Cribrum Arithmeticum 1811-ben jelent meg és Csernák több példányt juttatott belőle Magyarországra és Erdélybe. Halála után nagyobb pénzösszeget hagyott magyar alma materére, amit a kollégium közszükségleteire használtak fel.