A felgyorsult 21. században, ahol egyre divatosabb lett a világpolgárság fogalma, felvetődik a kérdés, hogy vajon számít-e még a fiataloknak az, hogy debreceniek? Ezen felütés nyomán szakdolgozati kutatásomban a debreceni fiatalok (18-25 év közöttiek) debreceni identitását, városról alkotott képét, helykötődését és jövőtervezési szándékát vizsgáltam pszichológiai szempontból. Az alkalmazott kérdőívben amerikai egyesült államokbeli, görög, illetve orosz kutatók kérdőíveit használtam fel, melyeket magyarra fordítottam és itemeit Debrecenhez igazítottam. Összességében elmondható, hogy akik úgy gondolják, hogy kevés szabadidős lehetőség van a városban, azok kevésbé tervezik Debrecenben a jövőjüket, s ugyanez mondható el azokról, akik szerint a személyes döntéseik kevésbé vannak befolyással a városi identitásra, azokról is, akik régebb óta laknak a városban s végül ugyanez jellemző azokra, akiknek magas az iskolai végzettsége. Viszont akik idősebbek a korcsoporton belül, akik úgy vélekednek, hogy a város fontos részt játszik identitásukban, illetve magas presztízst tulajdonítanak Debrecennek, azok inkább tervezik a városban a jövőt. A tanulmány fő mondanivalója, hogy egy dinamikusan fejlődő városban, mely kielégíti a személyes szükségleteket, ahol van perspektíva, lehetőség a fejlődésre, s mely a többi település közül is kiemelkedik, ott a fiataloknak is jó élni, pláne akkor, ha ez a hely az identitásuk szerves részét képzi.