A COVID-19 pandémia alapvető változásokat hozott a felsőoktatásban, így a szociális munka képzésében is, amelynek jelentős része a digitális térbe helyeződött át. A szakdolgozat azt vizsgálja, hogy a szociális munka, mint személyes gondoskodási tevékenység, mennyire adaptálható az online térben történő oktatás keretei közét, valamint, hogy a szociális munka szakos hallgatók milyen mértékben voltak felkészülve a digitális térbe való átállásra. A dolgozat első részében a szerző a digitális oktatás által kínált lehetőségeket és kihívásokat elemzi, különös tekintettel a kapcsolattartásra használt platformok körére és a virtuális térben szervezett oktatás technikai hátterére (pl. hallgatók és oktatók eszközellátottsága, az internet stabilitása). Az elemzés második része a digitális eszköztár felhasználásának módját és célját vizsgálja a szociális munkás képzésben a pandémia által generált változások keretében, amely új szemléletet és megközelítési módokat követelt meg az oktatás minden szereplőjétől. Az elemzés alapjául szolgáló adatbázis a digitális oktatásban résztvevő hallgatók körében készített kutatás eredménye. A félig strukturált interjúkra épülő kvalitatív vizsgálat lehetőséget kínált a hallgatók véleményének és a digitális térben szerzett gyakorlati tapasztalatainak feltárására. Az eredmények rámutatnak arra, hogy bár az online tér lehetőséget adott az oktatás folyamatosságának fenntartására, a szociális munka oktatása során a szakmai tudás és készségek fejlesztésében a személyes jelenlétet és részvételt nem tudta pótolni.