Az unipoláris depresszió és a szorongásos zavarok a leggyakoribb pszichiátriai megbetegedések közé tartoznak. Vizsgálatomban a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-10) diagnosztikus kategóriái alapján két csoportot alakítottam ki: egyikben az unipoláris depresszióval, másikban a szorongásos zavarral diagnosztizált páciensek voltak. Dolgozatomban vizsgáltam a két csoport megküzdési stratégiáit, kognitív érzelem regulációban mutatkozó jellemzőit, és az életeseményeit. A kutatást pszichiátriai járóbeteg szakellátáson végeztem, és 162, unipoláris depresszióval vagy szorongásos zavarral diagnosztizált páciens töltötte ki értékelhetően a kérdőív csomagot. Kutatásomban azt találtam, hogy a szorongásos zavarral diagnosztizált páciensekhez viszonyítva az unipoláris depresszióval diagnosztizált páciensek szignifikánsan kevesebb adaptív érzelemszabályozó stratégiákat használnak. Az unipoláris depresszióval diagnosztizált páciensek életeseményeinek összértéke szignifikánsan magasabb, továbbá a megterhelő életeseményeinek száma és az egy életeseményre adott átlagérték magasabb, mint a szorongásos zavarokkal diagnosztizált pácienseké. Rendelkezésünkre állnak gyógyszeres, edukációs és pszichoterápiás lehetőségek arra, hogy ezen pszichés zavarokban szenvedőknek segítsünk. A személyre szabott mentális egészségügyi ellátás kialakításában támpontokat adhatnak a nemi szerepekre érzékeny további kutatások is.