Dolgozatomban megvizsgálom az Amerikai Egyesült Államok külpolitikáját az 1954-es genfi konferenciától Kennedy 1963-as meggyilkolásáig, különös tekintettel az amerikai külpolitikára. Megvizsgálom a SEATO keletkezésének körülményeit, a szerepét az indokínai konfliktusban, valamint, hogy Franciaországnak mi volt a véleménye. Tárgyalom, hogy az Eisenhower-kormány hogyan próbálta megerősíteni a szerepét Dél-Vietnamban. Kitérek Dél-Vietnam miniszterelnökére, Ngo Dinh Diemre, akit az amerikai vezetés bábjának fog használni. Megvizsgálom Diem szerepkörét, illetve, hogy hogyan kötelezte el magát mellette Eisenhower. Diem segítségével az Amerikai Egyesült Államok el tudta indítani a nemzetépítést. Kitérek arra, hogy a nemzetépítés hogyan zajlott le, valóban csupán a hadseregépítés volt-e a célja, illetve, hogy Diemnek mi volt a véleménye róla. Diem rendszerére szintén kitérek. A nemzetépítés az észak-vietnami kommunisták által irányított déli lázadók miatt kudarcba fulladt. A lázadás okairól is szót ejtek. A lázadás leverése az 1961-ben beiktatott John Fitzgerald Kennedyre vált. Megvizsgálom, hogy Kennedy támogatási programja mennyiben tért el Eisenhowerétől, valamint, hogy a Kennedy-kormány álláspontja miért változott meg Diemet illetően. Diem stratégiai falvak programjáról és a buddhista-válságról is szót ejtek. Kitérek arra is, hogy Diem miért került ellentétbe az Amerikai Egyesült Államok dél-vietnami érdekeivel. A buddhista-lázadást követően ismeretlen dél-vietnami alakulatok keresték fel az amerikai tanácsadókat, akik Diem rendszere ellen puccsot akartak végrehajtani. A kérdés, hogy a Kennedy-kormány mennyiben támogatta a puccsot, s hogy az alakulatok közben hogyan buktatták meg Diem rendszerét.