A fogyatékossággal élő gyermekek és az őket nevelő-gondozó családok részben megoldatlan társadalmi helyzete jelentős terhet ró az érintett családokra és a társadalom egészére. A korai fejlesztéssel kezdődő, folyamatos gyógypedagógiai munka lényegesen sikeresebb lehetőségeket rejt magában mindazon gondozottak számára, akik ebben részt vesznek. Vizsgálatunk célja annak megismerése, hogy a fogyatékossággal élő gyermeket, fiatalt vagy felnőttet nevelő, gondozó családok milyen, a neurotipikus családoktól eltérő problémákkal szembesülnek és a különböző területeken dolgozó szakemberek milyen módokon képesek segíteni nekik, hogy megkönnyítsék mindennapi életüket. Szülőket és szakembereket kérdeztünk az interjú módszerével annak érdekében, hogy feltárjuk a családok problémaköreit és a szakemberek attitűjét, melynek során a diagnózis közlésétől a gyászmunkán, a diszkrimináción és a családi dinamika megváltozásán át a családsegítés lehetséges módjain, az információval való ellátottságon és az együttműködésen keresztül egészen a jövőképig terjedő ívet dolgoztuk fel. Megállapítottuk, hogy a gyógypedagógiai munka az egész családról szól, ugyanakkor fontosnak tartjuk a kompetenciahatárok betartását és az egyenrangúságon alapuló együttműködést éppúgy, mint a szülők és a szakemberek mentálhigiénés megsegítését. A dolgozatban felvetett kérdések megválaszolása támogatja a társadalmi fejlődést és az érintett családok, szakemberek jobb együttműködésének kimunkálását.