Szakdolgozatomban az egészségügyi teamen belüli kommunikációt vizsgáltam különös tekintettel az orvosok és szakdolgozók közötti kommunikációra. Napjainkban, az egészségügyben talán a legjelentősebb probléma a humán erőforrás krízis, aminek egyik oka az anyagi megbecsültség és a munkakörülmények nem megfelelő színvonala mellett, az egyre inkább észlelhető teameken belüli feszültség. A feszültséget pedig az esetek jelentős részében az információ továbbítás nem megfelelő módja okozza. A téma szakirodalmának kutatását végeztem el elsőként, internetes orvosi adatbázisok elemzése révén. Keresést végeztem a PubMed, Web of Science és a Google tudós adatbázisában. A publikációk áttekintését követően megállapítható, hogy a kommunikációs problémák hátterében álló okokat két fő csoportra oszthatjuk, az egyéni és a hivatásbeli korlátokra. A dolgozat második részében a munkahelyemen, a Tiszaújváros Városi Rendelőintézetben dolgozó orvosok és szakdolgozók körében végzett kutatás eredményeit ismertettem. A kutatáshoz a szerző engedélyével a Thomas Jefferson Egyetemen Hojat Professzor által megalkotott szakmaközi együttműködés skálát használtam. A kérdőív magyar nyelvre történő fordítását követően elektronikus úton küldtem ki az intézményben dolgozó 35 orvos és 82 szakdolgozó részére. A kitöltött kérdőíveket az orvosok 37, a szakdolgozók 73%-a küldte vissza, az adatgyűjtés egy hónapot vett igénybe. A kérdőív kérdéseit hipotézisekhez társítottam. Az egyes feltevésekhez tartozó kérdésekre adott válaszokat grafikusan ábrázoltam, külön oszlopban feltüntetve az orvosok, a szakdolgozók válaszait, valamint az összesített eredményeket. Az elvégzett vizsgálat eredményei bizakodásra adnak okot abban a tekintetben, hogy az egészségügyi ellátás résztvevői egyértelműen együttműködési szándékukat fejezték ki a betegellátás színvonalának emelése és a nemkívánatos események számának csökkentése, a jó munkahelyi légkör kialakítása és megőrzése érdekében.