Mizser Attila versei sajátos létállapotot jelenítenek meg, s tulajdonképpen a nagyrészt kommercionalizálódott, média uralta, számos kultúra és kultúragyanús beszédmód áthatotta nyelvi közeg egyéni, költői "rekapitulációi". Minden egyes vers lényegében eleven beleszövegelés a mindent elsodró szövegdömpingbe és a "lomha" kulturális tradícióba. Mizser leszámol a hagyományos vallomáslíra szokványtoposzaival: a kifejezés autentikusabb lehetőségeit egyfajta szabad nyelvi-ritmikai áradásban véli megtalálhatónak. Verseinek épp ezért különös varázst kölcsönöz a klasszikus verstani keret, kivált a szonett újraaktiválása a "szövegelés" céljaira.