Az egyetemes művészettörténet jelzett korszakát (1945 1980) tankönyvekből nem lehet elsajátítani, mert nincsenek. A könyv kiadása tehát a magyar művelődés és felsőoktatás történetében is korszakos fontosságú volna, hiszen az első kísérlet arra, hogy globális felmérés alapján megformált rendszerezésben jelenjen meg a modern kor utolsó szakaszának művészet- és építészettörténete. Az a korszak aminek festői, szobrászati és építészeti műveit a tankönyv számba veszi a források megnevezése szerint az ún. késői modernség korszaka. A műalkotás termelt luxuscikk lett, melynek egyedisége piacszerűen hozza létre a kulturális érték új koncepcióját.