A nagy nyelvi modellek szoftverfejlesztésben betöltött szerepét vizsgáltam, különös tekintettel azok automatikus kódgenerálási képességeire. Az elméleti részben bemutattam a Transformer-architektúra működését, valamint a különböző LLM-ek fejlődését és működési alapelveit. Vizsgáltam a modellek promptérzékenységét, hibáinak típusait, teljesítményét és az előállított kód minőségét. Kísérleteket végeztem különféle prompttechnikai megközelítésekkel, mint a chain-of-thought és a few-shot tanítás. Az elemzés rámutatott, hogy bár az LLM-ek képesek hatékonyan segíteni a fejlesztési folyamatokban, a generált kódok megbízhatósága és értelmezhetősége még kihívásokat jelent. A gyakorlati projekt keretében egy olyan alkalmazást fejlesztettem, amely API-n keresztül kommunikál a nyelvi modellel, és a felhasználó kérésére automatikusan kész, futtatható programkódot generál.