A szakdolgozatomban arra fókuszáltam, hogyan lehet a fenntarthatóságot a gyártási projektekbe beépíteni gyakorlati eszközökkel, mint például az életciklus-elemzés (LCA) és a kulcsteljesítménymutatók (KPI-ok) segítségével. Arra kerestem a választ, hogyan lehet ipari körülmények között csökkenteni a környezetterhelést, és hogyan adhatunk új életet a megmaradt műanyag daráléknak úgy, hogy új termékké váljon, és a körforgásos gazdaság elvei szerint visszakerüljön a rendszerbe. A témaválasztásban az is fontos szerepet játszott, hogy jelenleg a Jász-Plasztik Kft.-nél dolgozom, és szerettem volna olyan előremutató gondolatokat, javaslatokat megfogalmazni, amelyek a jövőben a saját munkahelyem számára is hasznosak lehetnek a zöldebb gyártás irányába vezető úton. A dolgozatban konkrét LCA számításokat mutattam be, és azt is, hogy a KPI-ok hogyan segítenek mérni és értékelni a fenntarthatósági teljesítményt. A Jász-Plasztik példáján keresztül bemutattam, hogyan valósítják meg a műanyag újrahasznosítást, különösen azt a folyamatot, amely során az újraaprított darálékból visszaforgó JP ládát gyártanak. Ez nemcsak a hulladékcsökkentés szempontjából fontos, hanem segít abban is, hogy kevesebb primer alapanyagra legyen szükség. A dolgozatban a Lean és a zöld gyártás megközelítéseket csak érintőlegesen említettem, mivel ezek nem képezték a központi témát. Hasonlóan, a PMBOK útmutató is csak röviden került említésre, kiegészítésként a projektmenedzsment hátteréhez. Összességében a dolgozatomban elméleti és gyakorlati tapasztalatokat kapcsoltam össze azzal a céllal, hogy megmutassam, lépésről lépésre hogyan lehet a fenntarthatóságot valóban alkalmazni az ipari projektmenedzsment gyakorlatában.