The Unitarian College of Cluj (Kolozsvár), the sole Antitrinitarian institution to sponsor students’ peregrination, saw a significant setback in the early 1660s (due to a combination of fire damage, the bubonic plague, and an erosion of discipline). As a result, Unitarian peregrination temporarily “showed a tendency of decline”. From the 1670s, however, Unitarian students were again regularly sent to study abroad at the expense of the parish of Cluj, but before they left, the peregrines had to issue a pledge, a so-called promissory note (reversalis, obligatoria), to the ecclesia, pledging faithfulness and obedience, primarily; a practice also known in other denominations. These notes are usually – and correctly – regarded as formulaic in nature, but they contain the occasional interesting detail, such as the amount of the “scholarship” granted, the duration of enrolment and the required languages to be learned by the sponsored student. This study offers a systematic overview of these details.  

A kolozsvári unitárius iskola, a szentháromság-tagadók egyetlen „küldő intézménye” az 1660-as évek elején erősen hanyatlóban volt (tűzkár, pestis, a fegyelem meglazulása), s ezek folytán átmenetileg az unitárius peregrináció is „beszűkülő tendenciát mutatott”. Az 1670-es évektől azonban – a kolozsvári egyházközség költségén – ismét rendszeresen kezdtek unitárius diákokat külföldi tanulmányútra küldeni, viszont a peregrinusoknak indulásuk előtt már – más felekezeteknél sem ismeretlen – kötelezvényt, úgynevezett reverzálist kellett kiállítaniuk az eklézsia számára, melyben elsősorban hithűségre és engedelmességre kötelezték magukat. Ezeket a reverzálisokat – egyébként nagyon helyesen – formuláknak szokták tartani, időnként azonban nagyon érdekes konkrétumokat is találhatni bennük, így például a folyósított „ösztöndíj” összegét, a tanulmányok időtartamát vagy épp a kötelezően tanulandó nyelvek megnevezését. A tanulmány ezeket a konkrétumokat igyekszik rendszerezve tárgyalni.