Dolgozatomban Ficzere Gyula hadifogság alatt vezetett naplóját vizsgáltam, valamint a szerző családtagjaival készített félig strukturált interjúk segítségével rekonstruáltam a visszaemlékezések hátterét és kontextusát. A kutatás célja nem csupán az egyéni sors bemutatása volt, hanem annak feltárása is, hogy a napló miként vált a családi emlékezet részévé, és milyen jelentőséget kapott az utókor szemében. Elemzésem középpontjában az emlékezés mechanizmusa, a napló személyes történelmi értéke, valamint az írás, mint trauma-feldolgozó eszköz állt. Kiemelt figyelmet fordítottam a hadifogság alatti mindennapok bemutatására, az emberi kapcsolatok dinamikájára és a szökéshez vezető döntési folyamatokra. A kutatás során arra is törekedtem, hogy képet adjak Ficzere Gyula életéről a hazatérést követően, különös tekintettel a kollektivizálás, a kitelepítések és a politikai nyomás okozta megpróbáltatásokra. A dolgozat arra is rávilágít, hogyan élt tovább a napló a szerző halála után: hogyan őrizték meg, gépelték le, adták tovább a családtagok, és miként vált az Abaújszinán és környékén élők számára is jelentős, emlékezetformáló dokumentummá. Munkám forráskritikai és kvalitatív módszereket alkalmazva mutatja be, hogyan válik egy személyes visszaemlékezés közösségi emlékezetté.