8071498211
| dc.date.accessioned | 2008-11-18T02:04:18Z | |
| dc.date.available | 2008-11-18T02:04:18Z | |
| dc.description.abstract | Meddig él velünk a kommunista diktatúra? És mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? így fogalmazhatók meg röviden Kukorelly Endre "Rom" című könyvének alapkérdései. Pontosabb volna egyes szám első személyben kérdezni, hiszen a könyv mindvégig így és innen beszél a közös történetünkről: már ezzel elhárítva a hamis közösségiség mítoszait és nyomasztó beszédmódjait. Ironikusan, önironikusan rákérdezni arra, amiről ma a térség legszívesebben elfelejtkezne, illetve kínzóan ostoba önigazoló történeteket gyárt. Kukorelly kikezdi ezt a fárasztó, önigazoló retorikát, ám a könyv beszélője nem vonja ki önmagát ebből a múltból, azaz nem áltatja az olvasót, hogy ő kívülálló lenne, aki már és akkor is átlátott a szitán. Nem, csak éppen megőrizte ízlését és humorát, ami talán elég ahhoz, hogy hitelesen beszélhessen az ízléstelenség és kedélytelenség világáról.Kukorelly a kilencvenes évek óta folyamatosan írja, újraírja e könyvét, egészen napjainkig. Mert nem csak a múlt, hanem annak feldolgozása is lezárhatatlan. Éles, önkínzóan mulatságos és kellemetlen könyv a Rom, mert rendre olyasmit érint meg, amit letakarnánk múltunkból.Mészáros Sándorirodalomkritikus | hu |
| dc.identifier.bibid | bibDEK00587368 | hu |
| dc.identifier.isbn | 8071498211 | hu |
| dc.identifier.opac | http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibDEK00587368 | hu |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/15172 | |
| dc.title | 8071498211 | hu |