Az ész megszűnik isteni lenni, emberi ésszé válik, mely azzal, hogy az egésznek gondolja magát, egyszerre követ el túlkapást a lét gazdagságával szemben, és válik vakká rá. Joachim Ritter (1903-1974) a háború utáni német filozófia egyik meghatározó inspiráló gondolkodója.