Szakdolgozatomban azokról a helyzetekről írok, amelyek a legfőbb és legtöbb problémát okozzák a szociális munkásnak a gyermekjóléti rendszerben, és amelyek gyakran a segítők kiégését okozzák. Ezeknek a helyzeteknek a jórészét a magyar társadalom legsúlyosabb problémái alakítják ki, elsősorban a munkanélküliség és a szegénység. Választ próbálok adni a számomra legfontosabb kérdésre, arra, hogy megkapják e, a megfelelő segítséget a gyermekes családok, illetve jó e, az együttműködés a jelzőrendszer és az intézmények között. Dolgozatomban megvizsgálom és elemzem, hogy a szociális munkás, mint családgondozó hogyan dolgozik. A gyermekjóléti ellátáson belül meddig terjednek a lehetőségei a családgondozónak. Van e megfelelő együttműködés az intézmények és a jelzőrendszer között. Végezetül az együttműködés nehézségeit mutatom be egy esettanulmányon keresztül. Célom továbbá bemutatni, hogy az „új” Gyermekvédelmi törvény milyen mélyreható szemléletváltozást, reformot hozott a gyermekvédelembe. Dolgozatom elkészítésénél módszerként a szociológiai kutatás kvalitatív módszerét használom. Ezek közül a legfontosabb a résztvevő megfigyelés, melynek során saját gyermekjóléti szolgálati tapasztalataimat, a kollégáim esetkezelési megoldásai, valamint reflexiói jelentenek forrást a téma megvizsgálásához. Ezeken kívül felhasználom a szakirodalomban publikáltakat. Dolgozatom eredményeként várom, hogy megmutatkozzanak azok a problémák, amik a gyermekjóléti szolgáltatásban előfordulnak. Az esettanulmányon keresztül az együttműködési nehézségeket értékelem. Célom az együttműködés fontosságára való figyelem felhívás.