"Hát nem több, mint egy foghúzás rosszízű emléke"

Abstract

A szakdolgozat Gyarmati Fanni naplóját a II. világháború idején megélt testi tapasztalatok és az ezekre adott írásbeli reflexiók felől közelíti meg. A dolgozat a test és szöveg közötti dinamikát vizsgálja: miként válik a női test a háborús erőszak színterévé, s hogyan képes az írás megragadni és közvetíteni a trauma feldolgozásának folyamatát. Gyarmati Fanni naplója, Polcz Alaine háborús memoárja mellett méltán foglalhat helyet a magyar traumairodalom soraiban, amely nemcsak a magánéleti és történelmi események metszéspontját rögzíti, hanem azt is, hogy hogyan jeleníthető meg a némaság, a szégyen és a túlélés szövegszerűen. A háborús nemi erőszakban a női test szimbolikus jelentéssel telítődik meg: szexuális kiszolgáltatottsága révén válik harctéren kívüli, de a háború logikájába illeszkedő erőszak és megalázás nyelvévé. A naplóírás így egyszerre válik emlékezeti gyakorlattá és a testi-tapasztalati önreprezentáció eszközévé.