As a result of the expansion of higher education, the student population is becoming more diversified, with students who are the first in their families and communities to undertake a university degree. Minorities defined as Roma have been an integral part of Europe since the Middle Ages, but their educational attainment lags behind the general population, and they are still under-represented in higher education. The study analyses the perceptions of mostly Roma students who are on the path of social mobility in their formal education and the non-formal community (Roma student societies) that provides targeted support for their academic progress. The study involved the members of the network of Roma student societies in Hungarian universities in questionnaire format research (N=300, n=182). In this study, the implicit ideas of the participants about the university and the Roma student societies are inquired into, exploring the similarities and differences in the function of the two institutions, and analysing the role of the Roma student society in social mobility. The data were processed using a qualitative analysis strategy, thematic coding. The results shed light on the functions of the university, which is a formal space, and the Roma student society, which is a non-formal socialization space. The university was associated with formal learning and socialisation, while the Roma student society was associated with experiential, action-oriented, non-formal space. The respondents perceived the university, but especially the student society, as a positive experience. Our study reveals the perceptions of the pedagogical programme of the Roma student societies. The Roma student society is compared to the relationships experienced in a family; the Roma student society is seen as a continuum of the sense of security provided by the family. Through the responses of Roma students, this study highlights that non-formal small communities in universities are effective means for the successful advancement of underrepresented groups in higher education, which supports a positive experience of their mobility.

A felsőoktatási expanzió következtében a tanulói összetétel egyre diverzifikálódik és megjelennek olyan diákok, akik családjukból, közösségükből elsőként vállalkoznak a diplomaszerzésre. A cigányként, romaként definiált kisebbség a középkor óta Európa szerves részét képezik, iskolázottsági helyzetük azonban elmarad az össznépességtől és még mindig alulreprezentáltak a felsőoktatásban. A tanulmány azt elemzi, hogy a társadalmi mobilitás útját járó, nagyobbrészt cigány, roma egyetemisták miként tekintenek a formális tanulásuk keretét jelentő egyetemre, illetve arra a nonformális közösségre (roma szakkollégium), mely célzottan támogatja egyetemi előrehaladásukat. Vizsgálatunk magyarországi egyetemeken tanuló diákok körében a roma szakkollégiumokat összefogó hálózat hallgatói populációját (N=300) kérdőíves adatfelvételbe vonta be (n=182). Jelen tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy milyen implicit ideákkal rendelkeznek a megkérdezett hallgatók az egyetemről és a roma szakkollégiumról, felderítve ezek hasonlóságait és eltérő funkcióit, elemezve a roma szakkollégium társadalmi mobilitásban betöltött szerepét. Adatainkat kvalitatív elemzési stratégiával, tematikus kódolással dolgoztuk fel. Eredményeink rávilágítanak az egyetemi, formális térre vonatkozó és a roma szakkollégium non formalitását kiemelő funkciókra: az egyetemhez válaszadóink a formális tanuláshoz, szocializációhoz kapcsolódó szavakat társítottak, míg a roma szakkollégiumhoz kapcsolódó társítások inkább az élményalapúságra, cselekedet orientáltságra irányulnak, azaz a nonformális tér jellemzőit mutatják. Válaszadóink percepciójában az egyetem, de kiváltképp a szakkollégium pozitív értékkel bír. Vizsgálatunk rávilágít a roma szakkollégiumok pedagógiai programjával kapcsolatos percepciókra. A roma szakkollégiumot a családi kapcsolatokhoz hasonlítják válaszadóink, így a család által nyújtott biztonság érzésének kontinuitásaként tekinthetünk a roma szakkollégiumra. Vizsgálatunk cigány, roma egyetemisták példáján keresztül arra mutat rá, hogy az egyetemi terekben működő nonformális kisközösségek a felsőoktatásban alulreprezentált csoportok sikeres előrehaladásának, mobilitásuk pozitív megélésének hatékony eszközei.