A korábbi paternalista orvos-beteg viszony a XX. században jelentősen megváltozott. Az egyén mindinkább részesévé vált a saját gyógyításának, az orvosok pedig egyre inkább egészségügyi szolgáltatókká váltak, akikkel a beteg egészségi állapotának javítása érdekében jogviszonyt hoz létre. Ebben a jogviszonyban mindkét felet jogok illetik meg és kötelességek terhelik, melyek közül a betegre vonatkozó jogokat-kötelezettségeket úgy értékelhetjük, mint a beteg embert megillető sajátos személyiségi jogokat és kötelezettségeket. Betegjog mindazon jogosultságok összessége, melyek az egészségügyi ellátás során az azt igénybevevő személyt megilletik, függetlenül attól, hogy az ellátást igénybe vevő személy betegsége miatt vagy más okból kerül kapcsolatba az egészségügyi ellátással. Az Alkotmány, a Polgári Törvénykönyv normái és az egészségügyi törvény biztosítják az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatba kerülő személyek jogainak védelmét. Utóbbi külön fejezetben rögzíti a betegjogokat, részletesen megállapítva a betegek jogainak tartalmát, illetve a jogosultságok érvényesítésének szabályait is. Nem elég azonban törvényileg megfogalmazni és mindenki részére kötelezővé tenni a betegjogok fokozott védelmét, olyan társadalmi, gazdasági és erkölcsi környezet is szükséges mindehhez, ami e jogok következetes gyakorlását és érvényesítését lehetővé teszi. Magyarországon még sok teendő van e tekintetben. A dolgozat ismerteti az 1997. évi egészségügyi törvényben nevesített betegjogokat és azok érvényesítésének lehetőségeit, egy konkrét eset kapcsán bemutatva a betegjogok sérülését és a jogsértés orvoslásának módját is, valamint a magyar lakosság ismereteit a betegjogokról a TÁRKI 2007-es felmérése alapján.