A dolgozat egy működő fürdőkomplexum példáján keresztül vizsgálja a kisfeszültségű villamos hálózatokon végzett munkák munkavédelmi kockázatait. A magas páratartalommal és szűk gépészeti terekkel jellemezhető környezet egyedi veszélyeket hordoz, amelyek feltárása helyszíni bejárásokra, dokumentációk elemzésére, interjúkra és kockázati mátrix alkalmazására épült. A vizsgálat hat munkafázisra bontotta a villanyszerelői tevékenységet, és kiderült, hogy a hálózat heterogén, részben elavult állapota növeli a hibás azonosítás és beavatkozás esélyét. A legkritikusabbnak a feszültségmentesítés és a mérés bizonyult, ahol 20–25%-os kockázati értékek jelentkeztek. A szerelési feladatok főként mechanikai sérülésekre, míg az üzembe helyezés az ellenőrzési hiányosságokra mutatott rá. Bár a dokumentálás közvetlen kockázata alacsonyabb, hosszú távon kulcsszerepet játszik a biztonságos üzemeltetés biztosításában. A kutatás végül műszaki, emberi és szervezeti tényezők összefonódását azonosította, és javaslatokat fogalmazott meg többek között a dokumentáció frissítésére, a korróziónak kitett elemek cseréjére, a nyomvonalak rendezésére és a helyspecifikus oktatás bevezetésére.