Az elmúlt évek baleseti statisztikáit mélyebben vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy a közlekedésbiztonságot a lehető leghatékonyabb módon javítani szükséges. A forgalomban részt vevő járművek száma évről évre jelentősen növekszik, s ezzel a tendenciával a városok infrastruktúrája gyakran nem tud lépést tartani. Ez az elkerülhetetlen járműszám-növekedés szorosan összefügg a balesetek gyakoriságának növekedésével. A járművek tervezésének és fejlesztésének célja az, hogy a növekvő közlekedési kapacitással párhuzamosan csökkentse a személyi sérülések és halálesetek számát. Ebben az esetben a passzívbiztonság fejlesztése egy ígéretes opciónak bizonyul. Az a következtetés egyértelmű, hogy nagyobb szakítószilárdsággal rendelkező anyagokkal, illetve több anyag használatával kellő mértékben lehet csökkenteni a deformáció mértékén. Azonban azonos erőhatások mellett kérdéses, hogy azonos anyaghasználattal, csak a geometrián változtatva lehet-e növelni valamilyen mértékben a passzívbiztonsági karosszéria elem energiaelnyelő képességén. E felvetésre keresett válasz komplex mérnöki kihívást jelent. Ezen tanulmány célja bizonyítani a felvetett hipotézist, miszerint a küszöb geometriájának újratervezésével, az alakzat optimalizálásával csökkenthető a balesetek során bekövetkezett ütközések által létrejött deformáció mértéke. Ebben a tekintetben alkatrészre ható erő, a deformáció mértéke és az elnyelt energia mennyisége szoros összefüggésben áll egymással. Célom végeselemes vizsgálat során bemutatni, milyen mértékben lehet növelni az alkatrész energiaelnyelő képességét alakoptimalizáció segítségével, illetve nem utolsó sorban javaslatot tenni a felmerülő probléma kezelésére. Elsősorban a geometria megalkotására helyezem a hangsúlyt, különböző alakú és más-más merevítésekkel ellátott profilokat dolgozok ki tervezőprogram segítségével, majd az előírásoknak megfelelően felállítok egy egyszerűsített oldaltörésteszten alapuló szimulációt, ezt követően végeselemes környezetben elemzem a különböző profilokat. A különböző geometriájú elemekre más-más a szimuláció során kirajzolódó reakcióerő diagram, ennek segítségével a formából adódó különböző energiaelnyelő és deformációs képességre tudok következtetni.