A szorongás a mindennapi életben előforduló jelenség, viszont gyakran találkozunk ennek kóros változatával is, pszichiátriai vonatkozásban, mely kihat az egyén szervezetére és testtartására. Számos kezelési lehetőség áll fenn a kórkép gyógyítására. Leginkább pszichiátriai szakemberek segítenek a fokozott szorongásos állapotú egyéneknek. Pszichoterápiával, szocioterápiával és/vagy gyógyszerkészítményekkel igyekeznek elősegíteni az érintettek állapotváltozását. Léteznek könnyen elérhető szorongáscsökkentő módszerek. A szorongás diagnózisával rendelkezőknél kialakulhat egy patológiás testhelyzet. Intervencióm célja volt zenés mozgásterápián keresztül hatni az egyén kóros testtartására és pszichéjére. Elméletem szerint ez a fajta terápia azért jobb, mint egy hagyományos gyógytorna, mivel a mozgás kedvező hatásaihoz még hozzátársul a zene nyugtató vagy hangulat fokozó élménye. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy ez az összhatás számos funkcióra befolyással van, mint a szívritmus, vérnyomás, izomzat, hangulat. Kutatásomat a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán végeztem. Tornaprogramomban 7 fő vett részt. Vizsgálatomat a fej, illetve a váll megtekintésével kezdtem. Majd a mellkaskitérést, valamint a gerinc mozgásait figyeltem meg. Továbbá célom volt a vállöv-vállízület tanulmányozása, hogy van-e mozgás beszűkülés, erőelmaradás, ezenfelül a trapéz felső és a lapockaemelő izom vizsgálata. A rossz testtartás hosszútávon fájdalmat okozhat, ezért lényegesnek találtam a Vizuál Analóg Skálát (VAS), mely segítségével a hát és vállfájdalmat tudtam vizsgálni. Ezenfelül 3 szorongás és stressz szintet mérő skála, kérdőív állt rendelkezésemre. Eredményeim azt mutatják a 10 hetes terápia után, hogy mindenhol megfigyelhető volt javulás. Szignifikáns különbség leginkább a mellkaskitérésnél, a nyakvizsgálat egyik mozgásánál, az Apley Scratch teszt néhány irányánál, valamint az alkalmazott skálák közül a Hamilton szorongásmérő skálában, továbbá a Vizuál Analóg Skálában mutatható ki. Hipotéziseimre vonatkozó tesztek legtöbbje pozitív változást mutatott, ezért ezeket megtartom. Az utolsó feltevésemet, miszerint csökkenthető a kényszermozgások megjelenése az általam alkalmazott terápiával sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudtam, mivel ennek vizsgálatára nem állt rendelkezésemre eszköz, továbbá a csoportomban összesen 1 betegen véltem felfedezni ilyen tüneteket.