A sivatag legmagasabb pontjáról, Dzsebel-Rám magasságából Jordánia csupán végtelen kő- és homoksivatagnak tűnik: lenyűgöző és elhagyatott. Mégis, az események, amelyek ezen a kiégett tájon történtek, megváltoztatták a világ sorsát: erre járt Mózes és Sába királynője, erre a tömjénszállító karavánok és Arábiai Lawrence csapatai. Mindennek nyoma maradt: Jordánia egy hatalmas múzeum.
Jordánia, bár csak 50 évvel ezelőtt hozták létre fehér asztal mellett, mégis a világ egyik legrégibb országa, ahol a geológia és a történelem jelentős, nemegyszer máig megfejthetetlen nyomait találjuk. Petra, a nabateusok sziklába vésett ősi, "rózsaszín városa" a világon mindenütt ismert már, de Petra körül még az egész ország felfedezésre vár: a római Decapolis romjai és az Akabai-öböl kék tengervize, a Vörös-tenger korallzátonyai, a Holt-tenger irreális árka és a Vádi-Rum szürreális sziklái, Arábiai Lawrence hőstetteinek néma tanúi. E kietlen szépségű, szelíd természetű, bonyolult országnak a lelke a nomád beduinokban él, ők az őrizői az évezredes hagyományoknak, melyek sehol másutt az arab világban nem tudtak fennmaradni. Fekete sátraik árnyékában felidézik a sivatag ősi meséit a dzsinnekről, a homoktenger szemtelen, megfoghatatlan lidérceiről, akiket a toleráns iszlám hit nem irtott ki a népi hiedelmekből. Ez az ország, amely végre békére lelt az évtizedes háborúskodások után, az ideiglenes határok és a szomszéd országokból érkező menekülthullámok okozta megpróbáltatások után, ma jelen van az új Közel-Kelet politikai színpadán, s bár számos problémával küzd, tisztelet, megbecsülés övezi: készen áll arra, hogy nemes, hihetetlen múltjához illő, méltó jövőre találjon. Jordánia, bár csak 50 évvel ezelőtt hozták létre fehér asztal mellett, mégis a világ egyik legrégibb országa, ahol a geológia és a történelem jelentős, nemegyszer máig megfejthetetlen nyomait találjuk. Petra, a nabateusok sziklába vésett ősi, "rózsaszín városa" a világon mindenütt ismert már, de Petra körül még az egész ország felfedezésre vár: a római Decapolis romjai és az Akabai-öböl kék tengervize, a Vörös-tenger korallzátonyai, a Holt-tenger irreális árka és a Vádi-Rum szürreális sziklái, Arábiai Lawrence hőstetteinek néma tanúi. E kietlen szépségű, szelíd természetű, bonyolult országnak a lelke a nomád beduinokban él, ők az őrizői az évezredes hagyományoknak, melyek sehol másutt az arab világban nem tudtak fennmaradni. Fekete sátraik árnyékában felidézik a sivatag ősi meséit a dzsinnekről, a homoktenger szemtelen, megfoghatatlan lidérceiről, akiket a toleráns iszlám hit nem irtott ki a népi hiedelmekből. Ez az ország, amely végre békére lelt az évtizedes háborúskodások után, az ideiglenes határok és a szomszéd országokból érkező menekülthullámok okozta megpróbáltatások után, ma jelen van az új Közel-Kelet politikai színpadán, s bár számos problémával küzd, tisztelet, megbecsülés övezi: készen áll arra, hogy nemes, hihetetlen múltjához illő, méltó jövőre találjon.