A „quiet quitting” jelenség többtényezős vizsgálata a magyar köz- és magán oktatási rendszerben foglalkoztatott pedagógusok körében

Abstract

A szakdolgozat a "quiet quitting" (csendes kilépés) többtényezős jelenségét vizsgálja a magyar köz- és magánoktatásban foglalkoztatott pedagógusok körében. A kutatás célja annak feltárása, hogy ez a visszahúzódó munkavállalói magatartás milyen összefüggésben áll a kiégéssel, az észlelt szervezeti támogatással, valamint a generációs különbségekkel. Az empirikus vizsgálat kvantitatív módszertanra épült, amely során 183 aktívan foglalkoztatott pedagógus válaszait elemeztem kérdőíves adatgyűjtés segítségével. Az eredmények statisztikailag igazolták, hogy a fokozott érzelmi kimerültség, valamint a megbecsülés és a vezetői támogatás hiánya jelentősen felerősíti a csendes kilépés attitűdjét. A vizsgálat rávilágított, hogy a jelenség az intézményi szektortól függetlenül jelen van, ugyanakkor a tudatos munkahatár-kijelölés a fiatalabb generációk körében markánsabb stratégiaként jelenik meg. A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a munka-magánélet egyensúlyának védelme generációtól független, univerzális igény a pedagógusok körében.