A kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés történeti fejlődése, és a hatályos rendelkezései

Abstract

Az emberi elme normálistól eltérő működése, rendellenessége nem a mai kor jellemzője, hanem társadalmakon átívelő jelenség. Az, hogy az adott időszak társadalmi értékrendjében hol helyezkedett el, nagymértékben függött a kor tudományos fejlettségétől, színvonalától. A XX. század második felében, főleg a gazdasági, társadalmi fejlődés hatására az emberek gondolkodása is megváltozott. A történelem során az elmebetegeket hol szent embereknek, hol varázslóknak vagy boszorkányoknak, máshol az ördög cimborájának tekintették. Így attól függően, hogy mely kor és kultúra szülöttei, egyaránt részesülhettek szent tiszteletben, elégethették máglyán vagy kegyetlenül megkínozhatták. A középkor hiedelmekkel és vallási nézetekkel teli álláspontján változást csupán a modernkori orvostudomány hozott, amely elismertette a szellemi rendellenességet, és célul tűzte ki a kóros elmeállapotú betegek gyógykezelését. Ez az átalakulás azt a gondolatbeli változást is eredményezte, hogy nem várhatjuk el azt, hogy a kóros elmeállapotú betegek ugyanazt a büntetést viseljék, mint normális, egészséges társaik.Dolgozat ismerteti az intézkedés legfőbb szabályit, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet szerepét, és a jelenlegi problémákat, változásokat.