Homokos és löszös talajok radonvesszélyességének öszehasonlítása

Abstract

A lakosság természetes forrásokból eredő sugárterhelésének legnagyobb része a lakások levegőjében található radon gáz rövid életű bomlástermékeinek a belégzéséből ered. Bizonyított tény, hogy ez a sugárterhelés megnöveli a tüdőrák kockázatát. Az épületekben található radon elsődlegesen a padló repedésein és a padló és a falak közötti réseken keresztül a talajból jut be a lakás, illetve a helyiség légterébe. Mivel a talaj pórusterében található talajgáz a fő forrása, ezért fontos lehet, hogy a talajokat jellemezni tudjuk radonveszélyesség szempontjából. A talajok radonveszélyességét két fő jellemző határozza meg. Az egyik a talajok radonkibocsátása, ami az egységnyi idő alatt az egységnyi térfogatú talaj pórusterében megjelenő radon aktivitását jelenti. A másik a talaj gázáteresztő-képessége. A diplomamunkámban két eltérő, egy löszös és egy homokos talajtípus radonkibocsátását tanulmányoztam. Azzal a hipotézissel éltem, miszerint a két különböző fizikai tulajdonságokkal rendelkező talajféleség radonkibocsátása eltér egymástól.