Ez a dolgozat a fogyatékos emberek lakhatását, annak körülményeinek vizsgálatát tűzte ki célul. Korábbi vizsgálatok már rávilágítottak arra, hogy a nagy létszámú, hagyományos ápoló-gondozó célú otthonok nem járulnak hozzá a célcsoport sikeres integrációjához, valamint önállóságához, hanem tovább szegregálja, és korlátozza az érintetteket, így ezeknek a lebontása és átalakítása a kitagolás során egyre sürgetőbb feladattá vált. Az intézménytelenítés végső célja az érintettek támogatott lakhatásba költöztetésé, mely a törvény alapján már az önálló életvitelt hivatott támogatni. A dolgozat empirikus részét adó kvalitatív vizsgálat három különböző típusú lakóhelyen, a hagyományos kitagolás alatt álló fogyatékosok otthonában, fogyatékosok lakóotthonában, illetve saját otthonban élő fogyatékosok megkérdezésével történt. Ennek során olyan dimenziók mentén haladtam, mint a jelenlegi lakhatással való elégedettség, az önállóság részeként tekintett kapcsolatok, és munkavállalás, a jövőkép, illetve a támogatott lakhatásról alkotott vélemények és elvárások. Az elvégzett kutatás legfőbb megállítása, hogy a vizsgált célcsoport számára a támogatott lakhatás az ideális ellátási forma, mivel lehetőséget biztosít, hogy biztonságos közösségben, családias környezetben lakjanak, miközben önállóan döntenek arról, hogy hogyan szervezik és intézik napjaikat, és életüket.