"Tizennegyedik életévemben a gimnáziumi tanév elején a magyar irodalom tanára néhány szóval elmagyarázta, mi is a Toldi. Világos, okos hangsúlyozással fölolvasott ... néhány szakaszt. ...elbűvölve, csaknem megrendülve hallgattam. Egy világ tárult ki elém... A könyvet kölcsönkértem a padszomszédomtól s már ott az iskolában, az óraközökben nekikezdtem. Olyan boldogságban volt részem..., hogy ezt a "szellemi élvezetet" én a testrészeimben is éreztem. Arcom tüzelt, tüdőm s szívem gyorsabban működött ... Amikor az olvasást befejeztem, az a félreérthetetlen véleményem volt: már vagyok..." (Illyés Gyula)