Miles, aki számtalan életrajzi kötetnek volt már alanya, most saját szavaival mesél rendkívüli életéről. Semmit sem titkol el. Ebben a kötetben beszél először öt évig tartó hallgatásáról. Őszintén és nyíltan vall kábítószer-függősségéről és arról, hogy volt képes leszokni. Megbélyegzi a rasszizmust, amellyel minduntalan szembetalálta magát. Mesél a nőkről, barátságokról, de mindenekelőtt a zenéről és a zenészekről. Quincy Troupe-ot, földijét fogadta bizalmába, aki híven rögzítette a Miles-monológot. Később sok esetben kiegészítette, korrigálta, ám az alaphangon semmit nem változtatott. Miles életműve megrendítően magányos nekilódulás, frenetikus tűzijáték, hatalmas, elementáris zene.