2022 februárjában, Oroszország Ukrajna ellen indított inváziója egy olyan mértékű elvándorlást idézett elő, amelyet a második világháború óta nem tapasztaltunk. A biztonság reményében rengeteg gyermek lépte át az Unió határait, akik közül sokan kísérő nélkül érkeztek. Az Európai Unió arra törekszik, hogy e gyermekek mielőbb élvezhessék az őket megillető jogokat, ugyanakkor kérdéses, hogy valóban képes-e hatékonyan előmozdítani a joggyakorlást. Az ukrajnai menekült gyermekek helyzetének vizsgálata során olyan rendszerbeli hiányosságokat fedezhetünk fel, amelyek az alapvető jogaik érvényre jutását akadályozzák. A legfőbb kihívások a kísérő nélküli kiskorúakat érintik, és négy kiemelt területen jelentkeznek: ezek az EU-ba való belépés során felmerülő problémák, a befogadással és a beilleszkedéssel kapcsolatos nehézségek, a családegyesítés akadályai, valamint az eltűnés és a bűncselekmények kockázatai. Aggodalomra ad okot, hogy ezek a hiányosságok nem pusztán az ukrán krízis idején jelentkeztek, hanem hosszú évek óta jellemzik a rendszert. Jóllehet, a korábbi migrációs válságok tapasztalataira építve, az Unió egy sor jogi és politikai intézkedést vezetett be a rendszer jobbá tétele érdekében, mindazonáltal, arra következtethetünk, hogy a tagállamok általi végrehajtásuk nem valósult meg maradéktalanul. A folyamatnak ugyanis útját állják olyan akadályok, mint a kapacitások szűkössége és a szakértelem hiánya, az információk korlátozottsága és az együttműködés gyengesége, valamint a tagállami eljárások és szabályozások eltérései. Ahhoz tehát, hogy az Unió hatékonyan elő tudja mozdítani az Ukrajnából menekült gyermekek jogait, elengedhetetlen a végrehajtási mechanizmus megerősítése, e nélkül ugyanis a jogi és politikai fejlemények mind üres ígéretekké válnak. Ugyanakkor, amennyiben az EU-nak sikerül megfelelően reagálnia a fennálló gyermekjogi krízisre és kijavítania a hibákat, azzal a jövő számára is irányt tud mutatni.