. Összefoglalás Kővárgarai Na-bentoniton hajtottam végre a migrációs és szorpciós vizsgálatokat. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei alapján modellezhető a radioaktív hulladékok föld alatti tárolása során lejátszódó folyamatok egy része. A migrációs tulajdonságokat a Cl-36-, Cs-137- és Sr-90- ionokkal vizsgáltam. Az ioncsere kísérleteket pedig a Cs-137- és Sr-90- ionokkal hajtottam végre. Az eredményekből levont következtetések: A szorpciós kísérletek eredményei: A szorpciós kísérleteket eredményeként a dzeta érték megadja az aktív cserehelyek számát, ami 4.31e-4 ekv/g a Sr-90 ion esetén, míg 4.44e-4 ekv/g a Cs-137 ion esetén. Ez a két érték elég megbízható, mivel a mérés hibája ±4% a Sr-90, és ±7% a Cs-137 esetén. Az aktív cserehelyek száma megközelítőleg azonos a két ion esetén. A szorpciós affinitásokra jellemző K érték a Sr-90 esetén kisebb, mint 1, tehát megkötődése preferált a Na ionhoz képest, a Cs-137 esetén pedig ez az érték nagyobb mint 1, így kötődése a rétegközi töltéshez kevésbé preferált, mint a Na-ionnak. A migrációs kísérletek eredményei: a migrációs vizsgálatok során Cl-36, Cs-137 és Sr-90 ionokat használtam és ezeknek az ionoknak a migrációs együtthatóját határoztam meg. A Cl-36 ion negatív töltése révén nem hatol be a rétegközi térbe, ezért ott nem lassul le, így alkalmazható, mint referenciaion. A Sr-90 esetén későn szeleteltem fel a pasztillákat, ezért egyenletes eloszlást tapasztaltam minden pasztillában, az összes párhuzamos esetén. A migrációs együtthatókat a Sr-90 esetén, úgy, mint a Cl-36 esetén a mintavételekből számítottam, a Cs-137 pedig a szeletelésekből számítottam az eredményeket. A Sr-90 lassabban halad, mint a Cl-36 ez a várható mivel kötődik a rétegekben található negatív töltésekhez. A Cs-137 esetén megállapítható, hogy nem kötődik ezekhez a rétegközi töltésekhez ezért gyorsabban halad, mint a Cl-36, de ez még további megerősítést igényel. A migrációs együtthatók átlagai a 3 ionra: Cl-36: 1,1010-11 m2/s, Sr-90: 8,9610-13 m2/s, Cs-137: 1,09*10-8m2/s.