A szubjektív alvásminőség és mentális állapot összefüggései egyetemi hallgatók körében

Abstract

Jelen kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy az egyetemi hallgatók körében az inszomniás tünetek és alvásfunkciók milyen összefüggést mutatnak a vonásszorongással, az észlelt stresszel, a kronotípussal, valamint a mentális jólléttel. A mintavétel 2026 márciusában, keresztmetszeti, kvantitatív elrendezésben valósult meg, online önkitöltős kérdőív segítségével. A mintát 152, Magyarországon tanuló, felsőoktatásban résztvevő, 24,8 év átlagéletkorú hallgató alkotta, 74% nő, akik közel azonos arányban (48-49%) voltak alap- és mesterképzésben résztvevő hallgatók, csaknem kétharmaduk egyedülálló, 52% szüleivel lakott. A kérdőív segítségével a demográfiai és alvási szokásokkal kapcsolatos adatok és inszomniás tünetek (Athéni Inszomnia Skála), továbbá pszichés jellemzők, úgymint vonásszorongás (STAI-T), észlelt stressz (PSS-4), kronotípus (Reggeliség-Estiség Kérdőív rövidített változata), valamint mentális jóllét (ELEF2019 kérdőív jólléti indexe) került felmérésre. A változók leírását követően normalitásvizsgálat és hipotézisek tesztelése történt. A válaszadók átlagos alvásideje 7,04 óra volt. Az inszomniát vizsgáló kérdőív alapján a minta egésze mérsékelten inszomniásnak tartható. A vizsgálat mintájának átlagos kronotípus értéke köztes, kissé esti irányba eltolódott. A válaszadók átlagos STAI-T értéke emelkedett vonásszorongásra utalt. A hallgatók körében megjelenő észlelt stressz megegyezik a populációs normatív értékkel. Az inszomniás tünetek pozitív kapcsolatot mutattak a vonásszorongással (rs = 0,678, p < 0,001), az észlelt stresszel (rs = 0,657, p < 0,001), és a kronotípus és tényleges alvásmintázat közötti eltéréssel (rs = 0,258, p < 0,001); ugyanakkor negatívan korreláltak az estibb kronotípussal (rs = -0,318, p < 0,001). A mentális jóllét és az alvásminőség jellemzőinek összefüggéseit vizsgálva a mentális jóllét az alvásidővel pozitív (rs = 0,207, p = 0,011), míg az alvási látenciával és az éjszakai ébredések számával negatív (rs = 0,213, p = 0,008, illetve rs = -0,261, p = 0,001) együttjárást mutatott. Az eredmények alapján valamennyi hipotézis megtartható volt. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy az egyetemi hallgatók alvási nehézségei nem csupán az alvás mennyiségével vagy időzítésével, hanem az észlelt stresszel és a vonásszorongással is kapcsolatban állnak. A kronotípus és a tényleges alvásmintázat eltérése is hozzájárulhat az alvási nehézségekhez. A hallgatók körében tapasztalt kedvezőtlenebb alvásjellemzők együttjárást mutattak a mentális jólléttel is. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy az egyetemi hallgatók körében az alvásproblémák tekintetében pszichés tényezők is szerepet játszhatnak, úgymint a kronotípus, az észlelt stressz, és a vonásszorongás.