A mezőgazdasági termelők, a globális környezeti problémák és az ennek következtében egyre szigorodó jogi szabályozások miatt, állandó nyomás alatt állnak, hogy minimalizálják gazdálkodásuk környezetre gyakorolt hatását. Az egyes állattartási módszerek különféle módon és mélységben hatnak a környezetre. Az állattartás legfőbb környezeti vonatkozásai főként az állat anyagcseréjéhez kapcsolódnak, melynek során az állat az elfogyasztott takarmányt hasznosítva a felesleget üríti, s ennek következményeként a növénytermesztés számára tápanyagokban gazdag trágya keletkezik. Bár a legtöbb környezetvédelmi aggály, ami az állattartással kapcsolatos, az elmúlt két évtizedben a vízminőségre összpontosult, napjainkban a levegő minőségének kérdése is egyre nagyobb figyelmet kap. Az itt közölt tanulmány a levegőbe, a talajba és a vizekbe történő lehetséges károsanyag kibocsátásokat veszi sorra, részletesebben kitérve a sertéstartásból származó ammónia-emisszióra.