A peritonisatio kérdése laparotomia során mai napig vitatott kérdés a szakemberek körében. Bár egyre inkább terjed a nézet, miszerint felesleges zárni a hashártyát, a gyakorló sebészek nagy része továbbra is alkalmazza a klasszikus módszert. A peritoneum gyógyulási mechanizmusának ismeretében érthető a felvetés a peritoneum egyesítésének elhagyásával kapcsolatban. A hashártya ugyanis a bőrtől eltérően nem csak a sebszélek irányából gyógyul. A varratok ellen szól a kialakuló mechanikai feszítés is, mely csökkenti a szövet vérellátását, így hypoxiát okozva. Ez a szöveti stressz károsítja a peritoneum természetes regenerációs mechanizmusát és komplikációk kialakulásához vezethet. A tradicionális nézőpont szerint a peritoneum zárásának fontossága abban rejlik, hogy a sebszélek egyesítésével helyreáll a megbolygatott anatómia, valamint a peritonealis barrier. A közelebb került szövetek könnyebben gyógyulnak, továbbá csökken a fertőzések, az adhaesiok, a sérvképződés és a sebszétválás gyakorisága. Ezzel ellentétben mind a klinikai, mind a kísérletes vizsgálatok arra derítettek fényt, hogy ez az elképzelés nem teljesen felel meg a valóságnak. A diplomamunka célkitűzései: (1) Szakirodalmi adatok áttekintésével és összevetésével képet alkotni a peritoneum zárásának és nyitva hagyásának hatásáról a hasfali sebek gyógyulásában. (2) Elméleti áttekintés készítése, mely felöleli a peritoneumról található anatómiai, szövettani és élettani ismereteket, áttekintés a hasüregi beavatkozások során végrehajtott hasfali sebek képzéséről és ezek zárásáról. (3) Az irodalmi adatok alapján fényt deríteni arra, hogy a jelenleg használatos sebészeti protokollok, és maguk a sebészek milyen mértékben követik a legújabb ismereteket a témával kapcsolatban, valamint az elméleti feltételezések mennyire állják meg a helyüket a gyakorlatban a peritonisatio kapcsán. A szakirodalom alapján nem állapítható meg, hogy a peritonisatio csökkentené a laparotomiák perioperativ és postoperativ szövődményeit. Ez alapján arra engedhetünk következtetni, hogy a peritoneum nem jelent fontos szerepet a laparotomiás sebek gyógyulásában. Bár a peritoneum zárásának hosszú távú előnyei és hátrányai még ma sem ismeretesek pontosan, a postoperativ komplikációk globális gyakorisága minden hasi feltárás kapcsán fontossá teszi a kérdést. Ennek ellenére szakirodalmi adatok csak szülészeti és nőgyógyászati műtétekkel kapcsolatban állnak megfelelő mennyiségben rendelkezésre, az általános sebészeti beavatkozásokról alkotott kép ezért csalóka lehet ebben a kontextusban.