A levél fogalma szerintem két ember vagy emberek közötti intim kapcsolat. Nagy valószínűség szerint az értelmező szótárak nem így határozzák meg e fogalmat. A levelekben köszöntök, kérek, kifejezek valamit, részvétet nyilvánítok, ami a legbensőmből jön. Így lehetnek olyan gondolatok is, ami mások érdeklődését is felkelthetik. Egy intim kapcsolatban talán jobban kitárulkozik az ember – így tisztábban lehet megítélni, megismerni magát a levélírót és a címzetteket. Töprengek, vívódok, hogy kell-e másoknak, a köznek, így nyomtatott formában a „Levelek”. A könyv tervezett összeállításánál, szerkesztésénél gondok, de még több gondolat bukkant elő, ezért úgy határoztam, hogy ezekről egy „Utólevél”-ben fogok beszámolni, már csak azért is, mert szeretem, ha egyes dolgok leülepednek. Ezért arra kérem a Kedves Olvasót – mivel ez rendhagyó kiadvány –, hogy rendhagyó módon, mielőtt belelapozna a könyvbe, az „Utólevel”-et szíveskedjen elolvasni. Ennek ellenére őrlődöm – a végső lökést az igen mellett a történészek adták meg: ezekben a nagyon egyéni írásokban, még inkább a sorok között, olyan tények vannak, amelyek nagyon hasznosak lehetnek egy-egy kor, esemény, vagy egy személyiség megismeréséhez.