A röntgen sugárzás felfedezését követően többféle orvosdiagnosztikai módszer lett kidolgozva, amikkel belátást kapunk a testbe. Az egyik a CT technológia, ami sok fejlődésen ment keresztül megalkotása óta és továbbra is széleskörben alkalmazott számos betegség vizsgálatában. Ionizáló sugárzás alkalmazása végett felelős felhasználást igényelnek ezek a diagnosztikus eszközök a rövid- és hosszútávú sejt károsító hatásuk miatt. Természetes források által is éri az embert ionizáló sugárzás, a mesterséges sugárforrások azok, amik ember által okoztak és befolyásolhatóak. Az orvosi forrásokból származó ionizáló sugárzás adja ki a legnagyobb részét a mesterséges sugárdózisnak, ezek közül pedig a CT vizsgálatokból származik a legnagyobb része. A sugárvédelem célja a személyek és környezet védelme az ionizáló sugárzás káros hatásaitól, de emellett lehetővé tenni az előnyös felhasználását. A sugárveszélyes munkahelyen dolgozók védelme érdekében jogszabályok léptek életbe, amikben dózishatárértékeket állítottak föl a munkavégzésből adódó káros hatások elkerülése érdekében. Páciensre nézve nincsenek dózishatárértékek megszabva, az ő esetükben a kezelőorvos feladata mérlegelni a sugárdózissal járó vizsgálat kockázatát és lehetséges hozamát. A technológia gyors fejlődésének hála, elképesztő mennyiségű adatot vagyunk képesek begyűjteni és feldolgozni oly módon, hogy óriási precizitással lehessen vizsgálni az emberi szervezetet. Azonban hagyományosan a vizsgálattal járó sugárdózis csökkentése csak a képminőség kárára történhetett. A huszonegyedik század óta számos olyan dóziscsökkentő módszer alakult ki, amik alkalmazásakor nem veszít a felvétel diagnosztikus értékéből. Ezek megfelelő alkalmazásával lényegesen csökkenthetőek a CT vizsgálatokkal járó sugárdózisok.