"Mielőtt íróvá lett, Nádas sajtófotós volt. Valamennyi fény című, 1999-ben megjelent képes albuma óta ismerjük és becsüljük minden önhittségtől mentes fotográfusi látásmódját. Fotográfusként Nádas a tagadás esztétikáját gyakorolja, felvételei vizuális nyelven szólalnak meg. A Saját halál nagyszabású könyv. Könnyen olvasható, és szinte kimeríthetetlen. Klasszikus módszert követ: a legnagyobb dolgokról a legegyszerűbb szavakkal beszél. A köznyelv iránti szeretete ellenére a szerző sosem enged a túlzottan egyszerű fogalmazásmód kísértésének, tehát nem próbálja meg leplezni például azt, hogy van némi általános orvosi műveltsége..." (Wilfried Wiegand, Frankfurter Allgemeine Zeitung)