Palahniuk áramvonalasra szálkásított prózája szintén izom, amelyről az utolsó csepp zsírt is leégette a szerző kíméletlen, szarkasztikus látásmódja: A Harcosok klubja az ezredforduló dühének reakciója Camus egzisztencialista közönyére. Bret Easton Ellis az X-generáció Don DeLillo-ját üdvözölte Palahniukban, művét az angolszász irodalomkritika többek közt macsó pornográfiának, a 90-es évek Karamboljának, sőt a minimalizmus A nagy Gatsby-jének nevezte - a Harcosok klubját ennek ellenére is szinte lehetetlen egyetlen irányzathoz vagy műfajhoz kapcsolni. Egyszeri, öntörvényű alkotás, amely egyedül saját, néhány pontból álló szabályrendszerét követi.