A sertéshúskobzás okainak vizsgálata egy biharnagybajomi húsüzemben

Abstract

A dolgozatom elkészítéséhez olyan témát választottam, amelyek eredői sok kérdést vethetnek fel a hazai állattenyésztő, állattartó társadalom számára. Sertéstenyésztésünk hajdan szebb időket élt meg a mai állapotnál, hiszen a történelmi idők során, ahogy szokták mondani „Európa éléskamrája’’ voltunk. Hazánkban nagyon jó minőségű búzát állítottunk elő és a nagy kiterjedésű rétek, legelők rónáin gazdaságosan előállítható volt az állati fehérje is, juh, marha illetve sertés formájában. A dolgozat bevezetőjében ismertettem a hajdani és mai sertésállományunk mennyiségét, kitérve a kialakult mai helyzetre is. Az Európai Uniós csatlakozásunkkal elköteleztük magunkat a felzárkózás érdekében, állattenyésztésünk korszerűsítésére is. A régebbi tagállamok fejlettebb felszereltséggel, korszerűbb technológiával állítják elő a sertéshúst, mint mi. Sertéstelepeink jelentős része az 1970-es években épült, azóta lassan haladnak a rekonstrukciós fejlesztések, ezen kívül nem tud minden gazdálkodó eleget tenni a környezetvédelmi és egyéb fejlesztési kötelezettségeknek. Korszerűtlen a telepeink zöme, így nehéz versenyezni a Nyugattal, e mellett az import sertés beáramlás is rontja a magyar sertéstartó fennmaradási esélyeit. Jövedelem kiesést okoz a magyar sertéstartó számára a tartástechnológiai hibákból adódó technológiai selejt disznó értékesítése, illetve a vágóüzem számára, a sérült vagy beteg állat elkobzott húsa, húsrésze. Ebből a megközelítésből vizsgáltam a dolgozatomban az ilyen jellegű eseteket, az IMKI-Food Kft. biharnagybajomi húsüzemében.