SGLT2-gátlókkal történő kezelés során kialakuló fertőzések kockázata és megelőzése

Abstract

Az SGLT2 gátlók első vonalbeli kezelésként ajánlottak 2-es típusú cukorbetegség, krónikus vesebetegség és szívelégtelenség esetén, mivel igazoltan csökkentik a szív- és veseeredetű megbetegedéseket és a halálozást. Ugyanakkor használatukhoz bizonyos mellékhatások – különösen húgyúti- és nemi szervi fertőzések – társulhatnak, amelyek miatt egyes betegek abbahagyhatják a kezelést. Normál élettani körülmények között a nátrium-glükóz kotranszporterek – elsősorban az SGLT2 izoforma – visszaszívják a szűrt glükóz nagy részét a proximális kanyarulatos csatornákban, így megakadályozzák annak vizelettel történő ürülését (glükozúriát). A kutatók úgy gondolják, hogy a húgyúti és nemi szervi fertőzések kialakulása a gyógyszeresen előidézett glükozúria következménye, amely kedvező növekedési környezetet teremt a mikroorganizmusok számára. 2015-ben az FDA gyógyszerbiztonsági közleményt adott ki az SGLT2-gátlókkal összefüggésbe hozható, súlyos húgyúti fertőzések (UTI) fokozott kockázatáról, illetve 2018-ban újabb figyelmeztetést adott ki, amelyben a Fournier-gangréna kockázatára hívta fel a figyelmet. A húgyúti fertőzések előfordulása jelentősen eltért a különböző vizsgálatok között, azonban a legtöbb esetben nem volt szignifikáns különbség a húgyúti fertőzések előfordulása között az SGLT2-gátlót és a placebót kapó csoportokban. Azonban a vizsgálatok közötti összehasonlítást korlátozzák a húgyúti fertőzések pontos diagnózisában rejlő bizonytalanságok, valamint az elérhető adatkészletekben jelen lévő ismeretlen zavaró tényezők. Egy metaanalízis szerint genitális mikotikus fertőzések (GMI) gyakrabban fordultak elő az SGLT2-gátlót szedő betegeknél a placebóhoz képest. Az SGLT2-gátlóhoz köthető UTI-k kockázata magasabb volt azoknál a betegeknél, akiknél rosszabb volt a vércukorszint-szabályozás – ezt magasabb glikált hemoglobinszint és diabéteszes mikrokeringési szövődmények jelezték. Az SGLT2-gátlókhoz társuló húgyúti fertőzések további kockázati tényezői közé tartozik a 65 év feletti életkor, az eGFR <60 mL/perc/1,73 m², valamint a proteinuria. A GMI kockázata magasabb volt a hosszabb ideje fennálló cukorbetegség és a nem megfelelő glikémiás kontroll esetén, ezenkívül férfiaknál az SGLT2-gátlók szulfonilureával vagy inzulinnal való együttes alkalmazása növelte a GMI kialakulásának kockázatát. További kockázati tényezők közé tartozik a GMI a kórelőzményben, valamint az elhízás – különösen nőknél, emellett különböző viselkedési és környezeti tényezők. Általánosságban elmondható, hogy az SGLT2-gátlók előnyei meghaladják az UTI-k és GMI-k kockázatát még azoknál a betegeknél is, akiknél fokozott kockázat áll fenn. Az FDA gyógyszerleírásai és az általános terápiás ajánlások nem javasolják az SGLT2-gátlók leállítását semmilyen súlyosságú UTI vagy GMI esetén. A kezelés átmeneti megszakítására szükség lehet életveszélyes fertőzések esetén, az orvos mérlegelése alapján. Ezzel szemben a legtöbb UTI és GMI enyhe lefolyású és hatékonyan kezelhető az SGLT2-gátló terápia folytatása mellett. Az SGLT-2 gátlók alkalmazási előírásaiban ajánlott az UTI-k és a GMI-k tüneteinek figyelése és szükség esetén azonnali kezelés javasolt. Ennek megfelelően, az egészségügyi szakembereknek, így a gyógyszerészeknek is, tanácsot kell adniuk a betegeiknek a megelőző intézkedésekről, tájékoztatniuk kell őket az UTI-k lehetséges tüneteiről és útmutatást kell nyújtaniuk arra az esetre, ha fertőzés lépne fel.