Folytatódik a milánói família mulatságos története, de ezúttal a feleség a krónikás. "...a hétvége mindazon dolgok felhánytorgatásával telik el, amiket nem csináltam meg, a szemrehányással, hogy mi ez a rendetlenség, mért olyan ütődöttek a gyerekek, kótyagosak a barátaink, utálatosak az állataink és így tovább, és így tovább, aztán mire elmúlik a mérge, addigra én gurulok dühbe, és közlöm vele, hogy elegem van, hogy önző, hálátlan, felelőtlen, és csak azért jön fel, hogy tönkretegye a vasárnapomat, és jobb, ha a városban marad, és így tovább, és így tovább, aztán az én dühöm is elmúlik, de addigra már a vasárnapnak is vége, és azon tűnődünk, mi az ördögért fecséreltük az időt veszekedésre, s kölcsönösen megfogadjuk, hogy soha többé. És a következő héten menetrendszerűen kezdjük elölről." Ismerős lemez? Az ellenállhatatlan humorral, szellemesen megírt történetfüzérben sok az önéletrajzi elem. Az ellenállhatatlan humorral, szellemesen megírt történetfüzérben sok az önéletrajzi elem.