Aranyszájú Szent János (349-407) előbb egyszerű szerzetesként, majd antiokhiai pap-prédikátorként, végül konstantinápolyi érsekként tevékenykedett. Itt közölt kilenc prédikációját 386/387-ben mondta el az akkoriban igen elterjedt ariánus eretnekséggel vitázva. A beszédekben az ariánusok két fő tételét cáfolja: 1. "Az isten mivolta tökéletesen megismerhető" és 2. "ebből következően tudjuk, hogy a Krisztus nemcsak hogy kisebb az Atyánál, de még csak nem is hasonló hozzá, tehát teremtmény". János az első öt beszédben azt bizonyítja, hogy nemcsak az Isten mivolta, de még a világban való jelenléte, tevékenységei is tökéletesen felfoghatatlanok a számunkra.