A dolgozat célja bemutatni a házassági vagyonközösség megosztásának anyagi jogi és eljárásjogi szabályozását, különös hangsúlyt fektetve a kettő között fennálló kollízióra. Az anyagi jog és az eljárási jog dilemmájával azért is kiemelten fontos foglalkozni, miután dogmatikai szempontból az eljárásjog egyfajta eszköz, melyen keresztül él az anyagi jog. Amíg az anyagi jog a jogrendszer alanyainak biztosított jogok és kötelezettségek összesége, az eljárásjog az anyagi jog érvényesítésének legfőbb eszköze. A Ptk. rendelkezései a teljes körű vagyoni rendezés, egységesség és méltányosság érvényesülését helyezik az előtérbe, viszont a Pp. olyan új szabályai, mint az osztott perszerkezet, rendelkezési elv, perkoncentráció az anyagi jog ellen hatnak. Az a Pp. szerinti célkitűzés, miszerint a perfelvételi szakaszban már rögzüljenek a per keretei és az érdemi szakaszban az eljárás csak ezen keretek között mozogjon, a gyakorló jogászok felfogásában sokszor életidegenként hathat. A cél elérése érdekében a dolgozat vizsgálja az anyagi és eljárásjogi megoldásokat mind Magyarországon, mind a külföldi modellekben. Érinti a lehetséges megoldások kérdéskörét is, mely széles skálán mozog, egészen az eljárási szabályok anyagi jogon való túrterjeszkedése ellen fellépő jogalkalmazói beavatkozásától, a jogalkotónak címzett, de lege feranda javaslatig. A magyar szabályozáson túl vizsgáltam még az európai vagyonmegosztási modelleket is, különös tekintettel a német és angol modellekre, valamint kitérve a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő jogegységesítési törekvésekre.