Dolgozatom céljául a magyar sportlovak díjugratásban nyújtott teljesítményének új megközelítéssel történő értékelését tűztem ki. Az értékelésem alapját egy 2020-ban Németországban közétett súlyozott pontrendszer képezte, amelyből kiindulva egyedmodellt használtam a tenyészérték-becslésre. Ezt az értékelési rendszert adaptáltam a hazai adatokhoz, majd a jelenlegi értékelési rendszerrel is összehasonlítottam. Megállapítottam, hogy a legtöbb indulás kancákhoz kötődik, míg ménekkel kevesebb alkalommal szerepeltek díjugrató sportversenyeken. Az értékelésben 0,45 örökölhetőségi értéket becsültem, ami hasonlóan alakult a korábban közzétett német értékhez, de lényegesen magasabb a most Magyarországon alkalmazott, ismételhetőségi egyedmodellel becsült értékektől. A kétféle módszerrel becsült tenyészértékeket rangkorrelációval hasonlítottam össze. Eredményeim szerint a jelenlegi értékek, illetve az általam becsültek között szoros korreláció áll fent. Arra a következtetésre jutottam, hogy az egyedmodellen végzett értékelés alternatívája lehet az ismételhetőségi egyedmodellel végzett tenyésztérték-becslésnek.