Az intertextuális játéktér alapvető fontossággal bír Petőcz András A Láthatatlan jelenlét című 1990-es verseskötetének értelmezésekor, és különösen hangsúlyossá válik a Weöres Sándor költészetével történő dialógus. Dolgozatomban a Petőcz-kötet különböző versciklusaiban olvasható Weöres-variációkat – és azok „forrásszövegeit” – vizsgálom. A három verspár vizsgálata után ugyanakkor kitérek a könyv néhány további, a verspárokhoz szorosabban kapcsolódó művére is, hiszen az átiratok behatóbb elemzése a könyv más költeményeinek megszólítóerejét is növelni képes. A szövegközi kapcsolatokat szem előtt tartó összehasonlító elemzés során elsősorban a variációs eljárások poétikai-retorikai hozadékaira – még pontosabban az ellentétekre, illetve a jelentésmódosulással együtt járó ismétlésekre – fókuszálok. Meglátásom szerint A Láthatatlan jelenlét kötet szövegei is abban érdekeltek, hogy a verslétesülést és egyáltalán a létezést az állandó változás, illetve az ellentétek közti dinamikus átjárás megtapasztalásaként tegyék szemléletessé, mint ahogy az Weöres Sándor költészetére is jellemző. Mindezek mellett dolgozatomban a párhuzamosan vizsgált versekben érvényesülő szövegszervező eljárások karakteres eltéréseire is kitérek.