A debreceni szürkevíz beruházás projektmenedzsmentje
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
Jelen diplomamunka a Debrecenben megvalósuló, országos szinten is egyedülálló szürkevíz-beruházás projektmenedzsment folyamatait és kockázatkezelési stratégiáit elemzi. A dolgozat célja annak bemutatása, hogy egy rendkívül komplex, 50,7 milliárd forint összköltségvetésű, innovatív környezetvédelmi technológiát alkalmazó nagyberuházás milyen módszerekkel tartható a tervezett idő- és költségkereteken belül. A kutatás során megoldott részfeladatok közé tartozott a beruházás életciklusának strukturálása, a stratégiai pozíció meghatározása, valamint a lebonyolítást fenyegető kritikus kockázatok számszerűsítése. Az alkalmazott módszertan alapját az építőiparban standardnak tekinthető Vízesés modell adta, amelyet kiegészített a belső és külső tényezőket feltáró SWOT-analízis, valamint a kockázatok prioritási sorrendjét meghatározó Hibamód- és Hatáselemzés (FMEA), valamint a különböző beszerzési stratégiák alkalmazása: a Dinamikus Beszerzési Rendszer (DBR), keretszerződések és a „Tervezz és Építs” (Design & Build). Az elvégzett munka legfontosabb eredménye a projektmenedzsmenti szűk keresztmetszetek azonosítása volt. Az FMEA elemzés során bebizonyosodott, hogy a váratlan föld alatti akadályok (RPN: 336) és a területszerzési, területre lépési anomáliák (RPN: 288) jelentik a legnagyobb veszélyt a kritikus útra. A dolgozat bemutatja, hogy a tevékenység lebontási szerkezet (WBS) tudatos használata és a projekt nyolc független alrendszerre bontása (fast-tracking) hatékony válasz volt a Vízesés modell merevségéből adódó kihívásokra. A munka hasznosíthatósága abban rejlik, hogy a kidolgozott lebonyolítói modell – különös tekintettel a régészeti feladatok izolálására és a szigorú minőségbiztosítási feltételrendszerre és az egykapus felelősségi rendszerekre – mintaként szolgálhat más hazai iparfejlesztési beruházások számára. A téma konklúziója szerint a beruházás nemcsak ökológiai szinten biztosítja a város ivóvízbázisának védelmét, hanem a Teljes Életciklus Költség (TCO) szemlélet alapján gazdaságilag is fenntartható és megtérülő megoldást jelent.