Szakdolgozatom témájaként a személyállapoti perek közül a kapcsolattartási pereket választottam. A családjogot változatosnak, sokoldalúnak tartom. A kapcsolattartás szabályozását pedig azért, mert sajnos nem csak a saját „bőrömön”, hanem a közvetlen családtagjaim körében láttam, látom annak a következményét, amikor a szülők úgy döntenek, hogy külön utakon folytatják az életüket és mindig a gyermek/gyermekek sínylik meg az elválás folyamatát, hiszen több esetben nem a gyermek érdekeit nézve mondják ki a végső szavakat. Szakdolgozatom fő témáját távolabbról közelítem meg, így bemutatom a kapcsolattartásra vonatkozó nemzetközi és uniós rendelkezéseket, valamint a hatályos magyar jogszabály anyagot, majd nagyobb blokkban fejtem ki a kapcsolattartás szabályozásának kérdéskörét jogesetekkel fűszerezve, valamint a dolgozat végén a kapcsolattartás végrehajtásának új szabályait, illetve ezek gyakorlati tapasztalatainak az ismertetését. A felvázolt jogi szabályozásból is látszik, hogy a jogalkotás kifejezetten törekszik arra, hogy ezt a változást a gyermek érdekében jogszabályi szinten is lekövesse. Egyértelmű teret enged a szülőknek és a gyermeknek is, hogy az élethelyzetet mindig elsődlegesen maguk rendezzék, de látható, hogy komoly jogi eszköztár áll rendelkezésre, ha ez nem megy vagy némi segítség kell benne. A jogalkalmazónak nemcsak kellő körültekintéssel és odafigyeléssel, hanem megfelelő érzékenységgel is kell lennie, mert bármilyen eljárási cselekmény vagy bármilyen döntés nemcsak pozitívan, hanem negatívan is hosszabb időn keresztül érintheti nemcsak a feleket, hanem a kiskorú gyermeket is.