"Egyik és legfontosabb törekvés a molekuláris genetika és biológia módszereinek elerjesztése az epidemiológiában, ami a molekuláris és prediktív epidemiológiát jelenti. Így igen korán fel lehet ismerni a rizikótényezőket, kockázatbecsléssel és rizikóbecsléssel azonosítani lehet a veszélyeztetett egyéneket, csoportokat, hogy kiemelhetők legyenek az expozícióból, ezenkívül meg lehet szüntetni a veszélyeztető tényezőket és csökkenteni lehet a daganatos betegségek incidenciáját, illetve prevalenciáját, azaz kialakulását.Az epidemiológiai adatok feltárják a veszélyeztető tényezőket. Ha ezeket molekuláris biológiai, genetikai paraméterekkel vetjük egybe olyankor, amikor már a genotípusban megvannak, de még tünetek, klinikai elváltozások nem jelentkeznek (azaz egy fenotípusosan néma, latens periódusban), akkor ezekkel a módszerekkel a genotípus szintjén meglévő változásokat meg lehet fogni, és így lehetséges kvantifikálni a veszélyt, a rizikót. Amennyiben ez megtörténik, egyre több korai, molekuláris alapú, génszintű behatároló biomarkert tudunk találni, amelyekkel a veszélyeztetettség azonosítható és a morbiditás csökkenthető. (...)Ezért - könnyelműen - arra a feladatra vállalkoztunk, hogy összegyűjtjük a különböző daganatos betegségekre vonatkozó új, molekuláris és prediktív epidemiológiai ismereteket, valamint a korai - premorbid - stádiumban fellelhető genotípusos elváltozásokat, melyek segítségével korai terápia, kemoprevenció vagy intervenció, illetve - amennyiben a szakmai, gazdasági, politikai háttér ehhez adott - populációs szintű megelőzési programok tervezhetők, kontrollálhatók, esetleg kivitelezhetők."Prof. Dr. Ember Istvánintézetvezető egyetemi tanár