Szakdolgozatom legfőbb célja, hogy érdemben mutassam be hangszeremet, a brácsát , az értő és laikus olvasóközönségnek. Habár a mélyhegedű múltba visszanyúló mély gyökerekkel rendelkezik, játékosai gyakran áldozatul esnek bizonyos sztereotípiáknak, szóvicceknek. Kevesen tudják azonban , hogy a hangszer őstörténetében a vonóshangszerek teljesen kiegyenlített szerepkört töltöttek be . A rokokó és a klasszika első periódusában ugyan a brácsa háttérbe került, de az idő elteltével a zeneszerzők ismét felfedezték a benne rejlő lehetőséget. Dolgozatomban a programzene néhány gyöngyszemének segítségével mutatom be a brácsajáték fontosságát. Ezen példákkal jól láthatjuk , hogy a hangszer a gondolatok, személyek és természeti effektusok kifejezésére egyaránt alkalmas.